|
 |
|
|
Poklok fertője kísérti minden álmom.
Reménnyel telve ébredek, hogy ne fájjon.
De a Nap sugara, mint korhadt tüske bánt,
Reményem elszáll, becstelenség főjére száll a korona,
Mikoron minden napkeltekor emlékem holtra vált,
Lelkem immár oda, nem hág már büszke oromra.
A kor mocska űz gúnyt belőlem nap nap után.
Sátáni harsonák kacaja a patina ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Tagore: Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztotta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... végtelen,
Számára nincs határ.
Neked táncolnak a
Pillangók a réten,
Neked süt a Nap,
Odafennt az égen.
A Hold ezüst fénye,
Az arcodat ékíti,
Csillagok sugara,
A szemeid díszíti.
A boldogság földjén,
Kóborolnék veled,
Minden szeretetem,
Odaadnám neked.
Ott eső nem esik,
A nap ránk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... állapotot...
Táncolj velem kedvesem
Kezedbe adom ma két kezem
Repüljünk át a parketten... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tépelődsz riasztó perceidben.
Vagy néha, hogyha jó az este, és a hold
halvány és bánatos korongját bámulod,
felidézni a fák sorát s a ligetet, hol
úgy elbűvölt a hold szelíd sugara egykor;
de bármi bűvösen sugárzott is felén,
bármily szép volt az est, még inkább eltelnénk
szerelmünkkel, szemünk egymásba kapcsolódott,
s lezárták ajkaink a hos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... atyám, mert vétkeznem kell Minden áldozattal saját halálomért imádkozom És ahogyan az éjt szeretem, úgy átkozom a Hold rémítő üvegét Ezt a vérszomjat, mely a öröklétre taszít A hajnal mérges sugarait, melyek a pokol tornácára taszítanak Arra kárhoztattam, hogy a szürke őszi alkonyban létezzem... a Homály rabja vagyok".
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... melyben nem hagy nyomot.
Ragyogó lelke c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valaki fiatalon hal meg, számunkra fiatal is marad. Örökre. Mint egy vámpír."
Clovis belépett a szobába. Korán volt még. A Nap éppen hogy kinyitotta szemét, hogy annak meleg sugarait reánk bocsássa, s még most nyújtotta csak ki gémberedett karjait, hogy Földünk magához ölelje.
Még mindenki álmodott.
Gyenge szellő lépett be a nyitott erkélyajtón, s járta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ki ábrándokban él, nevetséges, lehet,
s ki félszegségein nevet, joggal nevet.
Én mégis azt hiszem, jöhet magányos óra,
hogy nincsen édesebb, mint emlékezni róla,
s a homályból feléd, ha lelki kín gyötör,
az ismerős alak vigaszként tündököl;
s hol sétáltunk vele, bejárni sorra minden
helyet, ha tépelődsz riasztó perceidben.
Vagy néha, hogyha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyűlölettel,
Mély megvetéssel, zord... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... száll az éneke,
Kinyújtja sápadt reszkető kezét, s int vele,
Hívogatja kiről s kinek szól e dal a szívszorító,
Túlvilági ének, egész közelről oly bódító.
A hold sápadt sugara rátéved, s megvilágítja,
Lám, a szemei könnyben, az arcát fájdalom torzítja.
Szenvedéllyel énekli szerelmes dalát,
Csak egy irányba néz, túlra, oda, át.
A hold ezüstje ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virítottak, te se értetted igazán miért csinálod ,hiszen amikor bevagy szíva akkor se enyhít a fájdalmadon, ugyan úgy fáj és szenvedsz mint mikor még nem drogoztál.
Látod ahogy az őszi nap sugara megvilágítja a fehér márványkoporsót, amin ezüstösen csillogott az arany felirat:
Csak gondolj rám és látni fogod azt az angyalt aki melletted repül.
Ezer meg ezer rajong... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világnak adott nevet, mit elvett bánat.
Hamvadó parázs, s tömjén bódító illata,
Lélek száll, s keres új létet, naplemente bíbora.
Midőn hold kúszik égre, hideg vakító sugara,
Halk leányének szó hallik, e világ alkonya.
Játszadozik, s cikáz, egyszer itt, egyszer ott,
Angyali varázslat, dallam hangja feloldoz.
Sok-sok kereszt, s hant, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... varázslatos hajfürtöket."
Ecsetvonások, s szökellő vonalak, cirógató ívek,
Térben táguló világ, arc születik, mint kisgyermek.
Felszabadult mosoly, s szem csillogó sugara,
Tükörképe arcnak, vágyaknak otthona.
Nap-nap után, mesterünk alkot, hétre hét,
Keveri színeit, vonást símogat, arc élét.
Kibontakozó portré, nemesi tükör, mos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ring... |
|
|
|
|
|
